Nem hiszem el, hogy tenyleg megtortent. Marmint sokszor felhoztam, hogy mkinek megkertek mar a kezet, csak nekem nem. Lehet, h ot eve jegyben jarnak, es meg eskuvo sehol, de az elkotelezodes jele ott van az ujjukon, de az enyemen semmi. Mindig megkaptam, h ne hozzam fel, mert annal inkabb tolodik, mert ha a kozeljovoben kerne meg, azt hinnem, csak azert, mert szoba hoztam. Bezzeg, amikor 5 eve a batyja eskuvojen en kertem, h ne beszeljen mki a jovobeni mienkrol, mert annal szarabb lesz, ha sokaig eszebe se jut igazan, nem hallgatott ram senki. Pedig pont ezert voltam elkeseredve. Hha mar ot eve, par honapos egyuttjaras utan tudta, h en leszek majd a felesege, akkor miert van az, h egyutt lakunk, gyerekunk van, de sehol semmi?
aztán kezdtem sejteni az utso beszelgetes utan,- mikor is kitargyaltuk, h nem kell kifejezetten eljegyzesi gyuru feliratu gyurut kapjak, lenyeg a lenyeg, megker, mindegy mennyibe kerul a gyuru,- h talan nem kell ra nyugdijig varnom.
Elolhagytam a gyurum, h tudjon meretet venni, mert azt is megdumaltuk, h ugy nem fasza, h az ara mar az eljegyzesi gyurut is maga valasztja... De gondoltam majd szulinapomon? Vagy karacsonykor? Kovi evfordulonkon? Lenyugodtam.
Erre ma hazasetal, nagyban meselek neki egy rajzfilm tervemrol, mire kisetal, besetal, Manoval az oleben, leterdel, es kozli, h ok a Manoval ugy dontottek, ideje elkotelezodni, szoval.. Es a kezembe nyom egy kis piros dobozkat.
En meg csak nezek. Ulok ott a buggyos kek gatyamban, meg a tole lenyult fekete poloban, kocosan, hogy mi van? Ez most komoly?
Na, mondom, akkor tedd mar fel a kerdest konkretan... Leszel a felesegem orokre?
Mindezt kisfius zavaraban.
En meg csak hebegek tovabb, nezegetve a gyönyörű virag alaku, meg a masik kisszivecskes gyurut, mert az allitolag extra kicsi ujjamra ezek kozul lesz jo valamelyik, es inkabb elhozta mindkettot, h ne mar. Ez most csak poen. Tuti szorakozik. Ez most komoly?
Igen, csak valaszolj mar! Ja, tenyleg! :D IGEN. Naná, h igen :D
Ugyhogy menyasszony vagyok. Vegre. En is. Kajak tobbnek erzem magam. Stabilabbnak.
Most mar tudom, h rajzfilmkeszito akarok lenni, tehat lesz egy olyan szakmam, ha megvan a suli, amit igazan elvezek majd. Van hol laknom, de gyulik a sajat lakasra is. Van egy gyönyörű gyermekem, es a parom vegre tenyleg kimutatja, h nem csak a szaja jar, tenyleg velem akarja leelni az eletet.
Es ez nagyon jo.
Es soha nem gondoltam, h valaha ferjhez akarok majd menni. Nem hittem, h a szex jo is lehet, es soha nem akartam gyereket. O bizonyitotta be, mennyire tevesen latom, hiszem a dolgokat. Jo h van nekem :) orulok, h helyrehoztuk a sok szart, es idaig jutottunk.
De bontottak mar fel eljegyzest a tortenelemben, szoval ez se jelenti tutira azt, h holtomiglan holtodiglan, de kezdesnek jo :)
Es igen, az eskuvo is jobban izgat, mint gondoltam volna, mert mar varom. Nem hagyomanyos feher, nem is konkret menyasszonyi ruham lesz, nem etteremben, nem fullos kajakkal, nem nagy lagzi. Minden szolid, es rendhagyo lesz, de eredeti, mas, csaladias lesz. Mint mi
<3

Lehet, h a hanyattatot sorsu gyerekkorom miatt, vagy a meg szarabb, es tul gyors felnotte valasom a hibas, de kifejezetten igenylem a tarsam, parom jelenletet.
Tudom, h dolgozni kell, nekem is, neki is. Igyekeztem a leheto legkevesebb szajhuzas nelkul elengedni horgaszni, trialozni, csak azt vartam el, h tudjam, mikor, hol, kivel van, es mikorra er haza.
De amikor tudtuk, h lesz baba, megbeszeltuk, h az elso egy ket evben buktunk minden hobbinkat mindketten. Hogy nincs trial, nincs horgaszas, nincs dobolas nekem sem, nincs haverozas, max ha idejon babazni. Nincs szamitogep nyomkodas, jatszas neki, nincs onfeledt olvasas, puzzle rakosgatas, rajzolgatas nekem.
A horgaszatrol iden le is mondott, trialozni se jar el. De az a franya zenekar .. Uuuugy utalom :(
Nekem nincs semmi eletem. Foleg, h most van a csoppseg anyamanias korszaka, napkozben is orulok, ha pisilni van idom, minden mast tartogatok akkorra, amikor apuci is itthon van. Es ott, a klotyon tudok olvasni alkalmankent 3-4 oldalt... Raadasul mostmar ejjel is vagy vegig, vagy reszben velunk alszik, mar ejjel se tudok csak ugy random kimenni pisilni, mert sokszor felnez, ott vagyok e, ha ez pont akkor tortenne meg, mikor kint vagyok, lenne nagy siras...
Konkretan semmibol nem all az eletem, csak a gyerekbol.
Es ezzel nincs is baj, ezt vallaltam, tudtam, h ez lesz.
De basszus!!! O is ezt vallalta!! Rabolintott. Persze, nem baj, ha nincs hobbi meg semmi, majd kesobb...
Ehhez kepest ejfelig jatszik, meg allandoan vagy ez vagy a gitarozas, ha napkozbeni szopizas van. Es persze olyankor is az olemben alszik, uh addig o nagyon raer. Ez megint ok
De mi a francert kellett elkezdeni egyuttesben zenelni, amikor a pici kethonapos volt? Mi a tokomert pont ekkor?? Miert nem kepes ep esszel felfogni, h szukseg van ra?? Hogy minden perc szamit, amig velunk lehet? Miert valaszt 3 vadidegen pasit helyettunk hetrol hetre? Es miert csinal ugy, mintha ez valami letfontossagu dolog lenne, amitol ne fosszam meg, mert osszedol a vilag??
Es a legrosszabb, h de, meg akarom fosztani. Aztan meg lelkiismeret furdalasom van, h megfosztanam az egyetlen dologtol, amitol kulonlegesnek erzi magat... De miert nem eleg most apanak lenni? En miert erjem be azzal, h ezzel jar az anyasag, es o miert elhet, mint Marci hevesen?
Reggel elmegy dolgozni, elkoszon, Mano ezerrel integet neki. Dolgozgat, rohoreszik, kavezgat a kollegakkal. Estefele, fel6-6kor hazaer, Mano ezerrel maszik ele, jajj, Apa, itthon vagy. Letusol a biciklizes utan, addig en kezemben fogom a picit. Mert ha leteszem, rogton menne apjahoz, rangatja a zuhanyfuggonyt, h gyere mar ki onnan. Elmeseli, mi nyugje volt meloban, hallgassam vegig, erdekeljen. Sajnaljam. Babazik, max 3 orat, mert 8kor azert furdetes. Megfurdik a csoppseggel, pancsi pancsi. Ezalatt anya rendet rak, megagyaz, elokesziti a Mano alvo ruhajat, mindent elrendez.
Aztan anya feloltozteti a Babot, addig apa magahoz ter, majd tartja a csoppseget, egyutt fogat mosnak, mig anya tusol. Hacsak nem en tusolok elobb, akkor addig jatszanak, utana en mosok vele fogat.
Majd en szoptatok, altatok, o elmegy kondizni, es utana izzadtan, joleso faradtan hazaer 10 korul, ujabb zuhi, talan vmi vacsi meg, es aztan meg jatszas a gepen ejfelig. Vagy most epp kresz tanulas.
Egy olyan nap, amikor rengeteg mindent csinalt, tartalmas az elete.
En bezzeg...
Reggel o elmegy, megagyazok, jatszunk, szopizik, alszik. Amig az olemben szuszog, sorozatot nezek. Megprobalom letenni, vagy felkel, vagy alszik tovabb. Addig en seprek felmosok, esetleg fozok. Ha felkel, mosunk, teregetunk jatszunk. Eszunk, mosogatunk, ramolunk. Ujabb szopi, ujabb alvas, ujabb hazimunka. Athivom a szomszedot, egy ket ora dumcsi, o kergeti a manot. Hallgatom a tenyleg elbaszott eletenek reszleteit.
Aztan ujabb alvas, aztan jon apa. Varjuk, h zuhizzon, hallgatom a siramokat. A tobbit mar leirtam...
Es ejjel legkesobb 1 korul, de inkabb 12 korul felkel, szopi, es be kell hozzam. Aztan nyugodt alvas sincs. Mano idefordul, odafordul. Laba a szamban, a nyakamon. Odafordul, bujik, atolelem. Fel perc mulva elfordul. Felkel, sir, szopizik, lerakom, mocorog. Majdnem lemaszik almaban, visszahuzom. Aztan nyugodtan, mozdulatlanul alszik max egy orat, es ujabb keles, szopizas. Aztan jon a reggel, és kezdodik elolrol.
Annyit jon, megy, mindenhol felall, integet, borul, de nem esik; esik, de nem nagyot. Beuti magat, de nem a szajat, aztan azt is, ekkor sir csak. Rangat, levesz, utoget. Szajaba dug, oklendezik, felredob, maszik tovabb, felall, leul, nyulkal.
Imadom, vigyorog, produkalja magat. De lehetetlen barmit is csinalni mellette, csoda, h nemi hazimunka azert osszejon, de fozni eselytelen, vagy barmit, ami szorakoztato. Ha ugy bealszik, esetleg tudok olvasni mellette, ha nem vagyok olyan marha faradt, h harom oldal utan mellefekszek es kidolok, ami azert, ha adodik alkalom, elofordul parszor... Rajzolnek en, de leragad a szemem, a karjaim olmosak...
De o zenelhet. Es en ne vegyem el...
Miert mindig a nok szivjanak???
Furdessek egyedul, gornyedjek, mig tusfurdozom, vigyazzak, mert a kadban is rogton felall, ne essen el, ne usse be a szajat. Agyazzak ugy, h a matracra maszik, tusoljak, agyazzak, miutan elaludt, rakjak rendet sotetben, mert a lampa hozza id bevilagit. Ha meg nem hajlandó egyedul aludni? Aludjak vele budosen? Tusoljak, ugy, h sir a kisagyban addig???
Kell, h itt legyen, kell, h segitsen, igenis, aldozzon o is a gyerekneveles oltaran. Ne csak en.
Mondtam neki, h ha folytatja, nem lesz tobb gyerek. Es nem leszek zeneszfeleseg se. Konnyu altatni az embert. H csak igy meg ugy... Mindig minden maskepp van, mint amit mondtak. Es mindig  a zenekar a fontosabb, nem a csalad.

Utalom.

Tegnap meglatogatott ocsem. Reg nem jart mar nalunk, kb ket honapja. Szakacs, vmi testepito csoport hivatalos tanacsadoja, o is testepito versenyzo, szemelyi edzo sulit csinal, mikozben mar eddzi is az embereket. Es persze, van egy baratnoje, szoval, rengeteg mindenre kell az a keves szabadideje, es hiaba keri a munkahelyen, h ne osszak be ilyen surun, hiaba.
Mindegy, lenyeg, h jott, 2 korul ideert, jot dumcsiztunk. Probaltam magammal elhitetni, h nem hianyzik, h ha o nem tud ram sosem idot szakitani, akkor engem miert erdekeljen, de mikor vegre latom, mindig rajovok, h mennyire szeretem. Es igenis nagyon hianyzott!!!
Meseltem neki a parkapcsolati haboruinkrol, h mar el kellett jatszanom, h elkuldom a nagy Ő-t a fenebe, es  naluk is hasonlo gondok vannak. Csak mondjuk az o csaja a kezdetektol ilyen kis bunkozos volt, az enyem csak az utobbi egy evben. De o is azt csinalja amit en. Egy ideig viselkedik, tur, aztan jol elkuldi a picsaba a masikat, mire az elgondolkozik, es rajon, mit csinalt mar megint rosszul. Mindketten nagyon oszinte emberek vagyunk, nehezunkre esik megjatszani magunkat, az o munkahelyen meg meg is teheti, h egy az egyben kimondja a velemenyet. Keves ember szeret minket. De azok ragaszkodnak. Ugy tunik, a parjaink is ilyenek. Tudjak, mire szamithatnak tolunk, tudjak, h szeretjuk oket, barmit megtennenk ertuk, de azt, is, h ha kihuzzak a gyufat, akkor baj van, es vegso esetben nem felunk egyedul maradni, inkabb, mint egy szar kapcsolatban tengodni.
De a legcukibb az volt, h mondta, ha ne adj Isten tenyleg elkuldom a dragalatost, szolok neki, masnap jon, idecuccol, fizet mindent, gondoskodik rolunk, nem kell aggodjak. Most is mar gyulnek a konnyeim, ahogy ezt irom. Mi mar eleg regota csak egymasra szamithatunk, es jo tudni, hha egymillio dolga van, es alig latjuk egymast, akkor is szeret, es lehet ra szamitani. Na, hanyan mondhatjak el ezt a testverukrol?
Mindekozben bebim szopizott, alutt, aztan felkelt, es nagy szemekkel bamult ocsemre. Fel tole mindig, megijed, mikor meglatja, sirdogal. De idovel kozeledik hozza. Van egy ilyen puzzle szonyeg. Ocsem azzal jatszott, Flóra ment oda, nezte, mit csinal. Piszkalta a karorajat, nezett ra. Elmentunk harman macskakajaert, a liftben a napszemuvegt meg a fulhallgatojat piszkalta, ratette a kezet a karjara. Eves kozben sikitozott neki, ha nem figyelt ra. Van itt azert szeretet :)
Mikor parom hazaert, meg is szivattam rogton. Mondtam neki, h nagyon igyekezzen, mert mar van egy pasi, aki , ha ot elhagyom masnap jon, es eltart. Mutatta a nemzetkozi kabbe jelet, mire megkerdeztem, tudod, h hivjak? Persze, mikor mondtam a nevet, es rajott, h az eppen mellette allo, vigyori ocsemrol van szo, megnyugodott, de na :D Neki egy ver, es ket fel tesoja van, batyj mindegyik, de o a Saját elmondasa szerint is barmelyiktol lehetne hajlektalan. Szomoru :(
Ezert szeretnek a kislanyomnak egy tesot, mert mint a pelda mutatja, nem csak a kicsi szamithat a nagyra, hanem forditva is. De ugye itthon akkor kapsz némi tamogatast, ha 3 gyereked van, ha ketto, az senkit nem erdekel...
Most lattam Facebookon, h egy volt ovitarsam parja, aki most szult neki egy kisfiut februarban, ujra terhes. Ugy tette ki a UH kepet, azzal a szoveggel, h a csoda megint megtortenik. Vagy vmi ilyesmi. Erosen ereztem hirtelen a vagyat, h na, igen. Johetne itt is a kovi, minek varni... Nem? Igy is ugyis nehez az elso egy ket ev, de most meg benne vagyok. Ha varok, mire 3 lesz, megszokom, h mar vegig alussza az ejszakat, nem ulok alatta orakat, mig szopizik, akkor annal rosszabb lesz megint ide visszacsoppenni.
Na jo, persze, ha belegondolok, h mondjuk 10 honap mulva babam lesz 19 honapos, azaz masfel eves, akkor meg igencsak itt fog rosszalkodni, es en hogy a francba fogok nyugodtan szopiztatni meg altatni minden segitseg nelkul... Szoval, igen, sajna varni kell, mindenesetre, en perpillanat ugy erzem, keszenallok az ujabb terhessegre, tudom, milyen szulni, nem felek, megha eletem legszarabb elmenye is volt. Csoda ide vagy oda... De tenyleg a gyerek a legjobb az ember eleteben :)

Na, hat az van, h egeszen szepen alakulnak a dolgaink. Volt per nagy balhe, egyszer felig komolyan, de egesz hihetoen el kellett jatszanom, hogy eppen elkuldom innen a francba, csomagolhat, es mehet, hogy eszhez teritsem. De ugy tunik bevalt. Akkor elegge megijedt, de azota nem is volt vele nagyobb problema. Mondtam, h legkozelebb nem fogok viccelni.
Na, aztan most olyannyira jol elvagyunk, hogy mar harom gyerekben gondolkozunk, kozos bankszamlank lesz, stb. Nem ertem, miert kellett eddig fajulnia a dolgoknak, de lenyeg a lenyeg, hogy ha minden igy marad, akkor fasza.
A szerelmi eletunk is javult, jatszottunk egy kis kikotozoset is, ami elegge jol sikerult, uh valoszinu, gyakran elokerul az a bizonyos nyakkendo... Sot, mindketszer en is nyertem a vegen, es vegig azt ereztem, h tenyleg szeret, nem csak mondja.
Az a kar, h a Csoppseg most ugy dontott, velunk alszik. 5napig minden egyes nap ejfelkor felebredt az agyaban, es egyszeruen nem lehetett visszatenni, kapaszkodott, sirt, behoztam. Ket napja pedig vagy le se tudom tenni, vagy lerakom, de ot percen belul ketsegbeesett zokogassal keresi, hova tuntem. Es ejjel fogja a kezem, vagy odabujik valamelyikunkhoz, es akkor nyugodtan alszik. . .Ugyhogy ezt megint megszivtuk... Vegre jo, es szeretnem is, de most mar kajak alkalom nincs. :/
Na mindegy. Ez az idoszak sem tart orokke, az a fontos, hogy szeressuk egymast, ne bantsuk a masikat feleslegesen, es akkor minden szuper lesz :)

Miert nem valogathatja meg az ember a rokonait? Most komolyan.
Mindig ra kell jonnom, hogy a sajat csaladtagjaim mindenfelet elvarnanak, de adni mar nem sok kedvuk van.
Jonnek apamek latogatoba. Tele vasarolom a hutot, este 8kor meg porszivozik a parom, hogy ne legyen sok macskaszor, varom oket. Erre basznak irni, hogy hany korul erkeznek, egyre későbbre tervezik, a délelőttből késő délután lett, ezt is ugy tudtam meg, hogy felhivtam őket. Érkezéskor a haloszobaig trappolnak kinti cipoben es meg vannak sertodve, hogy rajuk szolok, vegyek le, mert a 8 honapos baba kuszik maszik a lakasban, összedi a sok szart, amit behordanak a talpukon. Az elozo latogatasaikon hoztak kajat, baba ruhakat, jatekokat, velunk voltak amennyit csak lehetett, mig Flóra meg pici, karban fekvo baba volt.
Most se kaja, se semmi. A pici mar maszik, nem izgi. Hugom kinott ruhajabol ket darab, ket csomag popsitorlo, meg egy ket megunt jatek. Ezt mind érdemli. Azt mondtak, hogy most nem hoztak pelenkat, majd itt vesznek. De a szokasos bababolt zarva volt, van egy masik, még csak meg se kerdeztek, az hol van, penzt se adtak ra, hogy vegyek majd. Ha annyira pelust akartak volna venni, odaadjak az arat. En bezzeg karorat vettem a hugomnak meg oorarendet, megg sütöttünk sütit. Es akkor meg voltak sertodve, amikor nezegettek a 221 fotot, amit elohivattam, es amikor megkerdeztek, adok e nekik belole, kozoltem, hogy nem azert csinaltattam, hogy nekik adjam. Hu, de gonosz vagyok. Atsuhant az agyamon, hogy adok, vagy, hogy megmondom, valasszak ki ami kene, csinaltatok meg beloluk es postaval elkuldom. De ezek utan semmit. Ahanyszor aludt egyet az olemben a csoppseg, annyiszor eltuntek, nem hagytak cetlit, hogy hol vannak. Mire elokerultek, kb megint alvas ido volt .
A szomszed nonel aludtak, allitolag azert, hogy nekem ne okozzanak gondot a macskak szobabol valo kipaterolasaval, stb. De, mint kiderult, hanynak a szagtol, abba a szorbe meg ok nem viszik a gyereket, es hogy gondoltam, hogy nem varom oket fott kajaval?
A hatam mogott oly sok szep dolgot tudnak mondani.
Minden kajat maguknak megvettek, nem adtak egy francos turo rudit se a 3 oriasbol, amit vettek, de mikor en tomtem a hugomat dinnyevel meg Kinder tejszelettel, az jo volt. Meg o csinal vajkremes kenyeret az en kenyerembol meg az en vajkremembol, amit direkt nekik is vettem, de ok kaptak raklapszamra sarga barackot es egy szemet se adtak .
Egesz vegig latszott rajtuk, hogy valami bajuk van ...
Persze, en hulye vagyok, hogy hagyom, hogy az olemben aludjon a kicsi. De az, hogy a hugom 7evesen meg ugy hajlando csak elaludni, hogy az anyja melle fekszik, simizi a hatat meg fogja a kezet, es persze egy szobaban, egy agyban... Az nem gaz. Flóra szuletese ota kulon szobaban van. Csak napkozben alszik az olemben, es egyre gyakrabban le tudom tenni az agyra.
Akarhanyszor utaznak, minden pihenonel jatekot kell neki venni, minden boltban addig hisztizik, mig megkapja amit akar. De ok mindent tokeletesen csinalnak. Osszak csak az eszt nyugodtan.
Olyanokat mondtak, hogy inkabb ott maradnak a szomszedban, vissza se jonnek, olyan budos van???? Lofaszt a seggukbe.
De ok eloadjak, hogy nem szoktak minden nap furodni, mert minek. Vegulis amig itt voltak ket ejszaka egyszer sem zuhiztak max cicamosdas. Fogat mosni soha egyiket se lattam, fogkefet se hoznak soha. Csodalkoznak, hogy a gyerek se szeret? Szegenynek mar a tejfogai kirohadtak a szajabol, es szenvedett veluk annyit mint mas felnott korban se. Aztan engem hivogattak, hogy milyen fajdalomcsillapitot adhatnak neki.Mossak meg a fogat nehanapjan!!!
Meg ok is nyavalyognak hogy epp melyik foguk faj, mert tuti lukas. Az bizony, ha sose mosod meg a fogad te...... Es akkor szoljal be, hogy itt budos van. Apam meg ugye dohanyzik is, kb orankent, aztan dol belole a fust szag .
Anyamek tudtak itt aludni, erre is mit mondanak? Igen, nekik olyan alacsonyak az igenyeik...??? Konyorgom.
Na mindegy. Ketszinu kocsogok---
Tartsak meg az osszes kajajukat, gyumolcsuket, hisztizzenek, hogy itt nincs terulj terulj asztalkam, de legkozelebb, ha jonnek, majd lemennek a jatszoterre, es mikor visszaernek veletlenul pont elmegyek valamerre, es elfelejtek telefont vinni...

Es igen. A volt kolleganom, aki 30 evesen meg egy pasival se buszkelkedhetett, ferjhez ment par napja. Anno, mikor megismertem, javasoltam neki egy tarskereso oldalt, mert en az en paromat is ott szedtem ossze, hatha szerencseje akad. Na mar most mi 3,5 ev utan koltoztunk ossze, 4 ev korul lettunk terhesek, es  ot eves kapcsolat utan buszke szulei vagyunk egy kislanynak, de a kapcsolatunk elegge megromlott. Nem hazasodtunk össze, es lehet., hogy soha nem is  fogunk.
O felregisztralt, hiszem, ha latom alapon. Kb fel ev utan osszekoltoztek, kb ket even belul megkertek a kezet, es most mar ferjes asszony. A gyerek pedig egyertelmuen tervbe veve, akar mar a pocakjaban lakhat is valaki.
Igy kell ezt csinalni. Lehet, hogy sokaig tartott neki, de amikor megismered a nagy Ő-t, akkor minden hatarozottan, es gyorsan tortenik. Nincs lacafaca evekig. Bumm! egyutt lakas, bumm! hazassag, bumm! gyerek. Mert ha meg van az Igazi, akkor minek es mire varj?
Sokan vannak, akik evekig elvannak egyutt, mire valami nagyobbat lepnek, gyerek, lanykeres stb. De megtortenik. Aztan megis szetmennek, hiaba a nagy elhatarozas. Aztan az azt koveto emberrel, akit tarsukka valasztanak, szinten bumm! tortenik minden, mert az lett az Igazi, nem az elozo. Csak ezt akkor meg nem tudta. Ha tudta volna, nem pazarol eveket a masik, igazinak tűnő, igazinak hitt tarsra.
Csak hogy ezt senki se tudja elore, ugy tul konnyu lenne.
Par dologra minden kapcsolat jo. Hogy megtanuld, mit ne csinalj legkozelebb. Tudd, milyen a rossz/jo szex. Es barmennyire nem szabad osszehasonlitgatni, az ember ugyis megteszi. Ez bunko volt, Ő kedves. Ez tudott fozni, Ő nem tud, de irto jo az agyban, mig ez bena volt, stb.
Nem tudom, hogy en az Igazi mellett alszom-e estenkent. Neha szinte tudni velem, hogy nem. Maskor ugy gondolom, hogy igen. De egyaltalan nem vagyok biztos a dolgomban, es ez bizony baj. Mert a ketelkedes az alapja az elvalasnak.

A legjobb dolog az ember életében a gyermek, akit a világra hoz. Nézi, ahogy fejlődik, cseperedik. Én még nagyon az elején vagyok, de imádom. És ha egyedül kell majd minden kis apró, és nagy problémával megküzdenem, akkor sem bánom, hogy megszültem ezt a kis csodát.
Az ő élete jobb kell legyen.
Az én gyerekkorom pocsék volt, a szüleim folyton veszekedtek, kisgyerekként is láttam, hogy anyámnak jobb lenne apám nélkül. Mégis 17 évet lehúzott mellette, inni kezdett, és mikor végre elhagyta őt, egy alkesszel jött össze. Végülis, öröm az ürömben, hogy azóta is együtt vannak, már vagy 10 éve, és boldogok, akármilyen egészségkárosító kapcsolat is az övék.
De én nem fogok évekig kínlódni, mint anyám. Ő is azt hitte, a mi érdekünkben teszi öcsémmel, de mi voltunk azok a ritka gyerekek, akik kifejezetten szerették volna, ha elválnak a szüleik. Anya nem volt boldog, mi meg főleg nem, az állandó harcot hallgatva.
Innen tudom, hogy az én lányom is jobban jár, ha anya egyedül neveli, de legalább boldogok leszünk. Rövid az élet, ne basszuk el...

Emlékeztek gyerekkorunk meséire? Szépség és a szörnyeteg, Kishableány, Aladdin... Mit tanul ebből a naiv, reménnyel teli tizenéves lány? Hogy az igaz szerelem mindent legyőz, örökké tart, nem kopik meg. A szörnyetegből is gyönyörű herceg lesz, a zord, undok alak egy szerelemmel teli férfit rejt.
És mi azt hiszük, ez velünk is így lesz. Belevetjük magunkat a kapcsolatokba, remélve, ő a nagy Ő. Éveket pazarlunk egymásra. Eleinte jó is. Összeházasodunk, gyerekeink lesznek. Van akinél csak az egyik, de a lényeg, hogy elkötelezzük magunkat.
Aztán jönnek a problémák, amiket meg lehet oldani, ha akarjuk.
Az én esetemben csak én akartam megoldani. Évekig bíztam, reménykedtem, de elvesztettem a reményt. Már nem hiszem, hogy ez a volt a nagy szerelem. Hiába mondja, hogy helyrehozza. Mindig ezt mondta. Hetekig tartott a lelkesedés, aztán elmúlt.
Fekszik mellettem az ágyban, és kicsit olyan érzésem van, mintha a régi szerelmemet látnám, odabújnék, és olyan lenne, mint rég. De ez már nem ő. És már semmi sem a régi.
De az igaz szerelembe vetett hitemet nem akarom elveszteni. Valaki valahol a világban biztos van, akinek én vagyok a nagy ő. Nagyon remélem.

Kész. Ennyi. Feladtam.
Tegnap este elmondtam, hogy ennek ennyi. El van b.szva. Ő helyre akarja hozni. Őszintén? Szerintem nem képes rá. Évek óta megy ez így. Mondtam, hogy eleinte volt a lustasága, de az is csak időszakosan, aztán megemberelte magát. De megint visszalustult. Aztán jött a bunkóság, a beszólogatás, csípőből visszavág valami sértőt. És az utolsó csepp a pohárban ez a szex mentes élet. Mondtam, hogy évek óta kérek, könyörgök. Ezer esélyt adtam. És lám, megint itt tartunk.
Tudja, mit érzek most iránta? Mit? Irritál. Már kezd semmi nem érdekelni. Már azon gondolkozom, mennyit kell keressek, hogy el tudjam tartani magunkat, kell e gyerektartást fizetnie. Mennyi idő alatt találok mást.
De ő helyre akarja hozni. Felsoroltam a lehetőségeket:
1.: Teper. De valami emberfeletti módon, és akkor talán helyrehozhatja a dolgokat. Én már nagyon kis részben hiszek ebben. Úgy 1% esélyt látok rá.
2: Nem vagyunk együtt, de együtt élünk, amíg oviba nem megy a Törpe, hogy ne dugjuk egy évesen bölcsibe
3: Most elmegy, én pedig majd valahogy megoldom.
Már ő is sírt volna... Mondom, na, most jön az,hogy te is sírsz, hogy megint én érzem magam szemétnek. Emlékszik e, mikor évekkel ezelőtt sírtam, hogy ott és akkor hagyjon el, mert nem leszek neki jó? Mert én ilyen vagyok. Tudni akarom, mikor hol van, kivel, és meddig. Nem szeretem, ha iszik, rossz szemmel nézek rá olyankor, nem tehetek róla... És nem vagyok az a szó nélkül "mosokfőzöktakarítok" típus, elvárom, hogy mindenben kivegye a részét. Akkor is sírt, hogy ne én döntsem el, hogy neki ki a jó, mert szeret, és minden fasza lesz. Ezt eljátszottam újra, rá egy évre kb, ugyanez lett a vége. Ès nesze. Nem megjósoltam? Azzal a különbséggel, hogy én vagyok az, akinek ez így nem jó. Mert ő nem alkalmazkodik.
Reggel elkészítette a reggelimet, de magának nem, mert arra már nincs idő. Mondom, ne mártírkodjon, azokat senki se szereti. Aztán szó volt róla, hogy a kiszőkített hajtincsemre rá lett ugyan festve, de pár mosás, és megint szőke lesz. Az nem baj, az neki tetszik. Már, ha érdekel engem, hogy neki mi tetszik. Ihatok a poharából, már ha hajlandó vagyok rá. Na, ezt sürgősen hagyja abba!!! Baromi idegesít ez a sajnáltatás.
Hát nem tudom...

Én az egyedülálló életre készülök, maximum kellemesen csalódok...