Tegnap meglatogatott ocsem. Reg nem jart mar nalunk, kb ket honapja. Szakacs, vmi testepito csoport hivatalos tanacsadoja, o is testepito versenyzo, szemelyi edzo sulit csinal, mikozben mar eddzi is az embereket. Es persze, van egy baratnoje, szoval, rengeteg mindenre kell az a keves szabadideje, es hiaba keri a munkahelyen, h ne osszak be ilyen surun, hiaba.
Mindegy, lenyeg, h jott, 2 korul ideert, jot dumcsiztunk. Probaltam magammal elhitetni, h nem hianyzik, h ha o nem tud ram sosem idot szakitani, akkor engem miert erdekeljen, de mikor vegre latom, mindig rajovok, h mennyire szeretem. Es igenis nagyon hianyzott!!!
Meseltem neki a parkapcsolati haboruinkrol, h mar el kellett jatszanom, h elkuldom a nagy Ő-t a fenebe, es  naluk is hasonlo gondok vannak. Csak mondjuk az o csaja a kezdetektol ilyen kis bunkozos volt, az enyem csak az utobbi egy evben. De o is azt csinalja amit en. Egy ideig viselkedik, tur, aztan jol elkuldi a picsaba a masikat, mire az elgondolkozik, es rajon, mit csinalt mar megint rosszul. Mindketten nagyon oszinte emberek vagyunk, nehezunkre esik megjatszani magunkat, az o munkahelyen meg meg is teheti, h egy az egyben kimondja a velemenyet. Keves ember szeret minket. De azok ragaszkodnak. Ugy tunik, a parjaink is ilyenek. Tudjak, mire szamithatnak tolunk, tudjak, h szeretjuk oket, barmit megtennenk ertuk, de azt, is, h ha kihuzzak a gyufat, akkor baj van, es vegso esetben nem felunk egyedul maradni, inkabb, mint egy szar kapcsolatban tengodni.
De a legcukibb az volt, h mondta, ha ne adj Isten tenyleg elkuldom a dragalatost, szolok neki, masnap jon, idecuccol, fizet mindent, gondoskodik rolunk, nem kell aggodjak. Most is mar gyulnek a konnyeim, ahogy ezt irom. Mi mar eleg regota csak egymasra szamithatunk, es jo tudni, hha egymillio dolga van, es alig latjuk egymast, akkor is szeret, es lehet ra szamitani. Na, hanyan mondhatjak el ezt a testverukrol?
Mindekozben bebim szopizott, alutt, aztan felkelt, es nagy szemekkel bamult ocsemre. Fel tole mindig, megijed, mikor meglatja, sirdogal. De idovel kozeledik hozza. Van egy ilyen puzzle szonyeg. Ocsem azzal jatszott, Flóra ment oda, nezte, mit csinal. Piszkalta a karorajat, nezett ra. Elmentunk harman macskakajaert, a liftben a napszemuvegt meg a fulhallgatojat piszkalta, ratette a kezet a karjara. Eves kozben sikitozott neki, ha nem figyelt ra. Van itt azert szeretet :)
Mikor parom hazaert, meg is szivattam rogton. Mondtam neki, h nagyon igyekezzen, mert mar van egy pasi, aki , ha ot elhagyom masnap jon, es eltart. Mutatta a nemzetkozi kabbe jelet, mire megkerdeztem, tudod, h hivjak? Persze, mikor mondtam a nevet, es rajott, h az eppen mellette allo, vigyori ocsemrol van szo, megnyugodott, de na :D Neki egy ver, es ket fel tesoja van, batyj mindegyik, de o a Saját elmondasa szerint is barmelyiktol lehetne hajlektalan. Szomoru :(
Ezert szeretnek a kislanyomnak egy tesot, mert mint a pelda mutatja, nem csak a kicsi szamithat a nagyra, hanem forditva is. De ugye itthon akkor kapsz némi tamogatast, ha 3 gyereked van, ha ketto, az senkit nem erdekel...
Most lattam Facebookon, h egy volt ovitarsam parja, aki most szult neki egy kisfiut februarban, ujra terhes. Ugy tette ki a UH kepet, azzal a szoveggel, h a csoda megint megtortenik. Vagy vmi ilyesmi. Erosen ereztem hirtelen a vagyat, h na, igen. Johetne itt is a kovi, minek varni... Nem? Igy is ugyis nehez az elso egy ket ev, de most meg benne vagyok. Ha varok, mire 3 lesz, megszokom, h mar vegig alussza az ejszakat, nem ulok alatta orakat, mig szopizik, akkor annal rosszabb lesz megint ide visszacsoppenni.
Na jo, persze, ha belegondolok, h mondjuk 10 honap mulva babam lesz 19 honapos, azaz masfel eves, akkor meg igencsak itt fog rosszalkodni, es en hogy a francba fogok nyugodtan szopiztatni meg altatni minden segitseg nelkul... Szoval, igen, sajna varni kell, mindenesetre, en perpillanat ugy erzem, keszenallok az ujabb terhessegre, tudom, milyen szulni, nem felek, megha eletem legszarabb elmenye is volt. Csoda ide vagy oda... De tenyleg a gyerek a legjobb az ember eleteben :)