Lehet, h a hanyattatot sorsu gyerekkorom miatt, vagy a meg szarabb, es tul gyors felnotte valasom a hibas, de kifejezetten igenylem a tarsam, parom jelenletet.
Tudom, h dolgozni kell, nekem is, neki is. Igyekeztem a leheto legkevesebb szajhuzas nelkul elengedni horgaszni, trialozni, csak azt vartam el, h tudjam, mikor, hol, kivel van, es mikorra er haza.
De amikor tudtuk, h lesz baba, megbeszeltuk, h az elso egy ket evben buktunk minden hobbinkat mindketten. Hogy nincs trial, nincs horgaszas, nincs dobolas nekem sem, nincs haverozas, max ha idejon babazni. Nincs szamitogep nyomkodas, jatszas neki, nincs onfeledt olvasas, puzzle rakosgatas, rajzolgatas nekem.
A horgaszatrol iden le is mondott, trialozni se jar el. De az a franya zenekar .. Uuuugy utalom :(
Nekem nincs semmi eletem. Foleg, h most van a csoppseg anyamanias korszaka, napkozben is orulok, ha pisilni van idom, minden mast tartogatok akkorra, amikor apuci is itthon van. Es ott, a klotyon tudok olvasni alkalmankent 3-4 oldalt... Raadasul mostmar ejjel is vagy vegig, vagy reszben velunk alszik, mar ejjel se tudok csak ugy random kimenni pisilni, mert sokszor felnez, ott vagyok e, ha ez pont akkor tortenne meg, mikor kint vagyok, lenne nagy siras...
Konkretan semmibol nem all az eletem, csak a gyerekbol.
Es ezzel nincs is baj, ezt vallaltam, tudtam, h ez lesz.
De basszus!!! O is ezt vallalta!! Rabolintott. Persze, nem baj, ha nincs hobbi meg semmi, majd kesobb...
Ehhez kepest ejfelig jatszik, meg allandoan vagy ez vagy a gitarozas, ha napkozbeni szopizas van. Es persze olyankor is az olemben alszik, uh addig o nagyon raer. Ez megint ok
De mi a francert kellett elkezdeni egyuttesben zenelni, amikor a pici kethonapos volt? Mi a tokomert pont ekkor?? Miert nem kepes ep esszel felfogni, h szukseg van ra?? Hogy minden perc szamit, amig velunk lehet? Miert valaszt 3 vadidegen pasit helyettunk hetrol hetre? Es miert csinal ugy, mintha ez valami letfontossagu dolog lenne, amitol ne fosszam meg, mert osszedol a vilag??
Es a legrosszabb, h de, meg akarom fosztani. Aztan meg lelkiismeret furdalasom van, h megfosztanam az egyetlen dologtol, amitol kulonlegesnek erzi magat... De miert nem eleg most apanak lenni? En miert erjem be azzal, h ezzel jar az anyasag, es o miert elhet, mint Marci hevesen?
Reggel elmegy dolgozni, elkoszon, Mano ezerrel integet neki. Dolgozgat, rohoreszik, kavezgat a kollegakkal. Estefele, fel6-6kor hazaer, Mano ezerrel maszik ele, jajj, Apa, itthon vagy. Letusol a biciklizes utan, addig en kezemben fogom a picit. Mert ha leteszem, rogton menne apjahoz, rangatja a zuhanyfuggonyt, h gyere mar ki onnan. Elmeseli, mi nyugje volt meloban, hallgassam vegig, erdekeljen. Sajnaljam. Babazik, max 3 orat, mert 8kor azert furdetes. Megfurdik a csoppseggel, pancsi pancsi. Ezalatt anya rendet rak, megagyaz, elokesziti a Mano alvo ruhajat, mindent elrendez.
Aztan anya feloltozteti a Babot, addig apa magahoz ter, majd tartja a csoppseget, egyutt fogat mosnak, mig anya tusol. Hacsak nem en tusolok elobb, akkor addig jatszanak, utana en mosok vele fogat.
Majd en szoptatok, altatok, o elmegy kondizni, es utana izzadtan, joleso faradtan hazaer 10 korul, ujabb zuhi, talan vmi vacsi meg, es aztan meg jatszas a gepen ejfelig. Vagy most epp kresz tanulas.
Egy olyan nap, amikor rengeteg mindent csinalt, tartalmas az elete.
En bezzeg...
Reggel o elmegy, megagyazok, jatszunk, szopizik, alszik. Amig az olemben szuszog, sorozatot nezek. Megprobalom letenni, vagy felkel, vagy alszik tovabb. Addig en seprek felmosok, esetleg fozok. Ha felkel, mosunk, teregetunk jatszunk. Eszunk, mosogatunk, ramolunk. Ujabb szopi, ujabb alvas, ujabb hazimunka. Athivom a szomszedot, egy ket ora dumcsi, o kergeti a manot. Hallgatom a tenyleg elbaszott eletenek reszleteit.
Aztan ujabb alvas, aztan jon apa. Varjuk, h zuhizzon, hallgatom a siramokat. A tobbit mar leirtam...
Es ejjel legkesobb 1 korul, de inkabb 12 korul felkel, szopi, es be kell hozzam. Aztan nyugodt alvas sincs. Mano idefordul, odafordul. Laba a szamban, a nyakamon. Odafordul, bujik, atolelem. Fel perc mulva elfordul. Felkel, sir, szopizik, lerakom, mocorog. Majdnem lemaszik almaban, visszahuzom. Aztan nyugodtan, mozdulatlanul alszik max egy orat, es ujabb keles, szopizas. Aztan jon a reggel, és kezdodik elolrol.
Annyit jon, megy, mindenhol felall, integet, borul, de nem esik; esik, de nem nagyot. Beuti magat, de nem a szajat, aztan azt is, ekkor sir csak. Rangat, levesz, utoget. Szajaba dug, oklendezik, felredob, maszik tovabb, felall, leul, nyulkal.
Imadom, vigyorog, produkalja magat. De lehetetlen barmit is csinalni mellette, csoda, h nemi hazimunka azert osszejon, de fozni eselytelen, vagy barmit, ami szorakoztato. Ha ugy bealszik, esetleg tudok olvasni mellette, ha nem vagyok olyan marha faradt, h harom oldal utan mellefekszek es kidolok, ami azert, ha adodik alkalom, elofordul parszor... Rajzolnek en, de leragad a szemem, a karjaim olmosak...
De o zenelhet. Es en ne vegyem el...
Miert mindig a nok szivjanak???
Furdessek egyedul, gornyedjek, mig tusfurdozom, vigyazzak, mert a kadban is rogton felall, ne essen el, ne usse be a szajat. Agyazzak ugy, h a matracra maszik, tusoljak, agyazzak, miutan elaludt, rakjak rendet sotetben, mert a lampa hozza id bevilagit. Ha meg nem hajlandó egyedul aludni? Aludjak vele budosen? Tusoljak, ugy, h sir a kisagyban addig???
Kell, h itt legyen, kell, h segitsen, igenis, aldozzon o is a gyerekneveles oltaran. Ne csak en.
Mondtam neki, h ha folytatja, nem lesz tobb gyerek. Es nem leszek zeneszfeleseg se. Konnyu altatni az embert. H csak igy meg ugy... Mindig minden maskepp van, mint amit mondtak. Es mindig  a zenekar a fontosabb, nem a csalad.

Utalom.